Az érseki palota

A palota, a vár délnyugati részén, a katolikus székesegyház közvetlen szomszédságában helyezkedik el. A palota történelme szorosan egybekötődik a századokon át benne működő püspöki intézménnyel, amelyet 1991-ben érseki rangra emeltek. A palota létezésének kezdetét nehéz megállapítani. Az első hivatalos megemlítés 1287-ből származik. A püspöki székhely párhuzamosan épült a székesegyházzal. A déli oldal összes épülete egy komplexumot alkotott, amely a kezdetekben a püspöki székhelyt alkotta. A komplexum statútuma a XVI-k század közepén megváltozik, amikor Gyulafehérvár, az erdélyi fejedelemség fővárosa lett. A püspöki intézmény vagyonának szekularizációját követően az épület Izabella királyné, János Zsigmond anyja birtokába kerül, ezáltal a XVI-k század közepétől az épület, az erdélyi fejedelmek lakóhelyévé vált. Rendeltetése a XVII-k század végén változik, amikor Erdély, habsburg uralom alá kerül. Az új tulajdonosok felosztották az épületeket: a régi palota keleti udvarai a katonaságé lettek, a nyugati udvar pedig a katolikus püspökségé. A katolikus püspök 1715-ben tért ide vissza. 1736-ban a püspöki palota levált a keleti és a XVII-k században épült, épületekről. Úgy gondolják, hogy régen a palota keleti része az emeleten egy átjárón keresztül össze volt kötve a templommal. A palota mai arculatát, a több százéves átalakulásoknak köszönheti. A nemrég folyt restaurálási beavatkozások, reneszánsz ajtókat és ablakokat tártak fel. A restaurátorok kiemelték a XVI-k századból származó háromoldalú ablaksor elemeit is. A jelenben a palotának van egy nagy belső udvara, ahol Márton Áron püspök szobra látható. Itt van Római Katolikus Érsekség székhelye. A látógatok megnézhetnek egy szép muzeális kiállítást is. Ez az egyetlen látogatható pontja a palotának. Történelme és építészeti stílusának köszönhetően, a palota Gyulafehérvár legfontosabb műemlékei közé tartozik.

Tudományos tanácsadó: dr. Roșu Tudor, történész
Kiadó: Neag Nicolae, PR szakértő