Az Alba Carolina vár

A régészeti múzeum
augusztus 17, 2017

A gyulafehérvári bástyás erődítmény, Románia legnagyobb vára, amely már több mint 300 éves.

Itt van az a hely, ahol visszatekinthetünk a múltba, 2000 évre visszamenőleg, – a három erődítmény maradványainak köszönhetően, – ugyanis az idők során az újabb erődítmény magába foglalta a régebbit: a Római erődítményt a középkori vár, a középkori várat az Alba Carolina vár.

Az utolsó erődítményt a XVIII-k század elején építették. A vár első tervrajzát az olasz Giovanni Marandó Visconti készítette, aki a munkálatok első szakaszát is vezette. A tervező pestisben halt meg, örök álmát pedig a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban alussza.

A vár alapkövét 1715 november 4-én rakták le. A befejezés dátumának az 1738-as évet tartják, de még azután is voltak kisebb nagyobb munkálatok a várban.

A 110 hektáron elterülő várat három sorfal védi. A vár, csillag formát kapott, aminek hét bástyája és hat ravelinje volt.  A ravelinekben boltíves galériák találhatók. A ravelint és a bástyákat árkok határolják. A vár hétágú csillag alakját, a hét bástya adja, amely a központi részben a biztonsági magját adja az erődnek, mivel ez a legvédettebb része. Minden bástyának saját neve van. Ezek számozása a vár hármas kapujától kezdődnek északra haladva. A nevek laikus vagy templomi személyeket takarnak. A bástya falai az alapoknál 2,5 méter szélesek, magasságuk meghaladja a 10 métert. Az egyenes falat, amely összeköti őket, szaknyelven függönyfalnak nevezik. A függönyfal előtt elhelyezkedett nagy tömböket ravelinek nevezik. Az utolsó sorfalat, ellenfalnak nevezik.

Az Erdély szívében épült vár, eme provincia legimpozánsabb barokk műemléke. Az egyik sajátosságát a várnak a kelet – nyugat tengelyen elhelyezkedő hét kapu adja. Napjainkban ez egy turisztikai útvonal, amely összeköti a polgári alsó várost a nyugaton található városnegyeddel.

A vár a nevét VI-k Károly császárról kapta, akinek ideje alatt épült: „Carlsburg – Károly vára”.

Az erődnek a szerepe a bástyás rendszerből adódóan, a katonai védelem volt, erre utal a tüzérségi felszerelés is és az itt tartózkodó csapatok mennyisége is. Fennállása óta a várat csak egyszer támadták meg de akkor sem sikerült bevenni. Ez az esemény 1849-ben volt, amikor 8000 magyar katona próbálta bevenni a várat sikertelenül.

Az elmúlt években a vár jelentős változásokon ment keresztül, változások, amelyek a várat egyre láthatóbbá teszik Európa turisztikai „tortáján”. A restaurálási munkálatokkal párhuzamosan, amelyeket saját és európai alapokból finanszíroztak, nagy hangsúly fektettek a kulturális örökség értékbecslésére is. Napjainkban a várban kulturális fesztiválok, koncertek vannak, ahol úgy román, mint külföldi művészek lépnek fel.

 

Tudományos szaktanácsadó: dr. Roșu Tudor, történész, dr. T. Szabó Csaba történész

Kiadó: Neag Nicolae,  PR szakértő

 

Magyar