A kő obeliszk, a 20 méter magasságával már több kilométerről is látható. Az emlékmű a vár harmadik kapuja elött helyezkedik el. Az emlékművet az 1784-es parasztfelkelés vezérei kerékbe törésének 150-ik évfordulójára emelték fel. Mérete és művészi adottságain keresztül, az emlékműnek, a megemlített esemény magasságában kellett lennie. Bár kétéves késéssel, az 1937. október 14-én tartott megnyitó rendkívül fontos és közérdekű esemény volt, amelyen jelen volt II Károly király és Mihály fia, akit “Gyulafehérvár Nagy Vajdája” címmel illettek. Az obeliszk alegorikus cellája, a felkelés vezetőinek elnyomását és szenvedéseit szimbolizálja. A nyugati homlokzat kovácsoltvas kapuja felett, egy homokkő lemezen, a Nagy Románia határvonalai középen Horea, Closca és Crişan faragott alakjai láthatók. Az ellentétes oldalon egy nagy hatalmas Győzelem istennő szobor látható, aki a jobb kezében egy babérkoszorút tart a felkelés vezető számára. Ha a gyulafehérvári “Győzelem” szobrot akarnánk jellemezni, azt mondhatnánk, hogy a női kegyelem ötvözve van azzal a gondolat erővel, amely motiválta a műemlék felállítását. Egy márványba vésett szöveg arra buzdít, hogy úgy tekintsünk az emlékműre, mint egy „alázatos imádat Horea, Closca és Crisan” számára. A műemlék Art Deco stílusban készült, amely egy olyan művészi irányzat, ahol a geometriai és virágos motívumok egyesülnek az emberi test kecses vonalaival. Mondhatjuk, hogy az obeliszk egy élő bizonyíték arra, hogy egy művész egyesítheti a történelmi ötleteket a modern művészettel. A műemléket Octavian Mihaltan és Fekete József készítette. Az emlékmű lehetőséget kínál a járókelők számára, hogy élőben láthassák az utóbbi 100 év egyik legfontosabb nyilvános műemlékét.
Tudományos tanácsadó: dr. Roșu Tudor, történész
Kiadó: Neag Nicolae, PR szakértő