A város központjától északra elterülő negyed, a XVIII. századtól a Lipova (lippai) nevet viseli. Az említett század első évtizedeiben ide építették a „Nagyboldogasszony” búcsús, templomot. A bejárat felett az 1690-1691-es évek láthatók, de a történészek szerint ez az időszak kevésbé lehet a templom építési dátuma. A templom nem szerepel az 1711-es város térképen. Az 1752-es térképen viszont már látható, tehát a felavatási évet, valahol a két évszám között kell keresni. A templom egyik fő adományozója a thurnai Ioan Dragos volt, akit 1742-be Mária Terézia császárnő nemesi rangra emelt. A neve és címere egy 1736-os és egy 1766-os gyertyatartóba van gravírozva. A templom mar a XVIII. századtól kezdve fontos átalakulásokat szenvedett: falait megmagasították, a boltíveket újra építették, a templomhajó egyesült az előcsarnokkal, támpilléreket és egy masszív harangtornyot kapott, ami kontrasztban van a templom többi részével. A templomban látható festmények 1957-1958-ból valók. A templom egyediségét a külső falon található festménydísz adja, ami szokatlan és ritka azon idők ortodox templomainál. A templom az ortodox és a görögkatolikus közötti viták színtere volt. 1761. február 14-18 között ide hívta össze a csórai Sofronie, az erdélyi ortodoxok zsinatját. A szerzetes vezette, az ortodoxia ujjá éledés mozgalmát, amely teret veszített a görögkatolikusokkal szemben. Tulajdonképpen a zsinat a Sofronie által vezetett mozgalom vége felé gyűlt össze, nem sokkal ezután a szerzetes Havasalföldre menekült. A szerzetesre a templom udvarán látható mellszobor emlékeztet. 1948-ig a templom görögkatolikus volt. Ez év után újra ortodox lett, mivel a kommunista hatóságok feloszlatták a görögkatolikus felekezetet. A templom udvarán cirill betűs régi síremlékek találhatók. A közelmúltban ugyancsak itt avattak fel az 1848-1849-es forradalomban elesett román hősöknek szentelt emléktáblát.
Tudományos tanácsadó: dr. Roșu Tudor, történész, dr. T. Szabó Csaba történész
Kiadó: Neag Nicolae, PR szakértő